Nyíregyházán jogorvoslati eljárások miatt csúszik a csatornázási munkálatok megkezdése. Sajnos nem egyedi eset, és annélkül, hogy bármit tudnék így kívülről az ügyről, szurkolok nekik, hogy minél előbb lezárhassák. Legyen bárki is a nyertes, csak legyen és indulhasson már a munka! Mert annál semmi sem rosszabb, mint amikor hónapokig folyik a jogászkodás, a paragrafusvadászat, hogy a referenciaigazoláson a pecsét látható volt-e vagy sem, Magyarország harmadik legnagyobb városa "nagyvárosias környezetnek" számít-e vagy sem (megtörtént kifogás!!)
Miközben megvan a pénz, megvan a döntés, mindenki ugrásra készen áll, az érintettek, akiknek készül, nem értik, hogy miért nem ássák már a gödröket.
Saját tapasztalatból mondom: az ember, amikor előkészít egy-egy ilyen projektet, mindig lelkesedéssel gondol arra, hogy milyen lesz az, amikor eljön a Nagy Nap, amikor lezárult a közbeszerzés, alá van írva a kivitelezői szerződés és megtörténik az első kapavágás.
Hajlamos arra gondolni, hogy a közbeszerzés hamar abszolválható feladat, ott vannak a törvényi határidők és kész. Azonban aki már látott projektet lefutni, az tudja, hogy semmi sem bizonytalanabb, mint a közbeszerzési eljárás lefutásának időtartama és sikeressége. Talán ez a legnehezebb egy projekt előkészítésében az indulásig. Érdemes tehát jó nagy tartalékidőket betervezni a projekttervezésénél, mert sosem lehet tudni, mi jöhet.
Hallom innen-onnan a legújabb trükköket, amelyeket a közbeszerzésen indulók alkalmaznak (az ősrégiekről már nem is beszélve). A legutóbbi törvénymódosítás teljesen kiszolgáltatottá tette az ajánlatkérőket (már ha nem lettek volna eddig is eléggé!). Talán nem véletlen, hogy a módosítás hatálybalépése előtti napokban több száz eljárást igyekeztek megindítani (meg lehet nézni a TED-et), mert senki nem tudja, hogy egyáltalán tisztességes körülmények között lehet-e befejezni egy ilyent eljárást.
Az ajánlattevők a legtöbb esetben pontosan tudják, hogy ha sikertelen az eljárás, az az ajánlattevőnek időveszteséget jelent, esetleg azt, hogy elveszít EU-s pályázati pénzeket. Ha pedig tudják, akkor ezt a legtöbb esetben kíméletlenül ki is használják.
Kiváncsian várom, hogy sikerül-e egyáltalán befejezni nagyobb projektek esetén a kivitelezők kiválasztását. Sajnos manapság az a módi, hogy bárhogyan is végződik egy közbeszerzés, valaki mindig megtámadja. A leggyakoribb indok az, hogy a nyertes "túl olcsón vállalta".
Talán ebből is sejthető, hogy van némi alapja annak az egyre gyakrabban hallható vélekedésnek, hogy a jelenlegi közbeszerzési törvény alkalmazása minimum 20-30%-al drágítja meg a projekteket. Nem azért, mert a nyílt verseny nem lenne jótékony hatású az árakra. Hanem pont azért, mert a jelenlegi törvény nem a versenyt, hanem a piszkos trükköket favorizálja.
És sajnos szerintem az a vélekedés is egyre nagyobb létjogosultságot kap, hogy egy nagyobb lélegzetű közbeszerzés sikeres lezárásában a leghangsúlyosabb tényező nem a lebonyolító szakértelme, hanem a szerencse.
